Kizökkentő

           

            Nyilván nem tévedek, ha azt mondtom ezek a napok minden varráshoz kicsit és jobban konyító személyt magukba szippantottak. Bevallom, sosem gondoltam volna azelőtt, hogy lesz olyan élethelyzet, amikor ekkora szükség lesz a kézügyességre, konkrétan a varrás ismeretére, ahogy arra sem, hogy hirtelen hiánycikké válik az ún. Gatyagumi. Egészen biztos vagyok abban, hogy ennek köszönhetően sokunkban átértékelődtek az elvek, amiket követtünk a fontossági sorrend, amit igyekeztünk betartani. És sokminden szenved az értékvesztettségtől is, vagy az értékek átrendezettségétől. 

Ha a kézművességet vesszük, nyilvánvaló, hogy ebben a helyzetben, amikor ekonómiai gödörbe került az ország, amikor bizonytalan, lesz-e holnap miből kenyeret venni, az emberek nagy része nem fog dizájnos kézműves termékeket vásárolni. Másrészt viszont pontosan ezek az alkotók képesek kiszolgálni egy másik létfontosságú igényt, megvarrni az arcmaszkokat, ami nélkül már ki se tehetjük a lábunkat a lakásból. Ezzel az átrendeződéssel hirtelen fontos lesz számunkra, hogy megvegyünk egy varrományt egy kézművestől, viszont pusztán azért, mert nincs más lehetőségünk. Az alkotók, akik egyébként egyedi tárgyakat hoznak létre most rákényszerülnek arra, hogy átvegyék a gépek szerepét és tömeggyártsanak. Pontosan azt teszik, ami ellen a normál hétköznapokban küzdenek. Természetesen az átrendezettség itt a célokra is érvényes, hiszen nyilván nem azért választják ezt az utat, mert jól esik, hanem mert segíteni akarnak, jót tenni. És nyilván az sem mellékes, hogy ezzel a gesztussal milyen képet festenek magukról a szociális oldalakon. Hány lájk és elismerő szó éri majd őket ezért, amiket önbizalomépítésre, motivációnövelésre és egyesek akár egónövelésre is alkalmaznak.

A kérdés, ha ez elmúlik, ha már nem lesz szükség több arcmaszkra vissza-e lehet térni a régi kerékvágásba? Itt most nem arra gondolok, hogy újra felkelünk majd reggel 7-kor, bemegyünk a munkába, hétvégén elmegyünk moziba és soppingolni, hanem arra, hogy képesek-e leszünk visszafogadni azokat az elveket, amikről ma lemondunk. Képesek-e leszünk visszakanyarodni a tömeggyártás zsákutcájából arra a vonalra, ahol újra kirajzolódhat az alkotással kapcsolatos személyes célunk? Az a minta, aminek köszönhetően szerettük a munkánk, mert egyedi volt és megismételhetetlen.

Talán az egyik módja annak, hogy elkerüljük az önértelmezéssel kapcsolatos galibákat, ha nem veszítjük el teljesen a kontaktust önmagunkkal. Tehát hagyunk egy egészséges mennyiségű teret arra, hogy realizáljuk magunkat abban, ami számunkra fontos. Legyen az egy könyv elolvasása, recept kipróbálása, vagy egy új szabásminta megvarrása. Mindemellett lehet a munkánkkal támogatni, segíteni, de nem kell olyan szintű önfeláldozást gyakorolni, hogy közben a természetes igényeinket a sárba tiporjuk. Ebben segíthet, ha néha olyasmit is készítünk, amit azelőtt is szivesen készitettünk, vagy ellenkezőleg, valamit, amit már rég tervezgettünk és hónapok óta takargatjuk a hozzá beszerzett alapanyagot.  Számomra egy ilyen projekt volt az alábbi nyuszizsák, aminek a leírásával most megosztoznék Veletek, hátha sikerül egy kicsit kizökkenni ebből a vírusos közegből J

Amire szükségünk lesz:

-          Mintás vászon a nyuszi nadrágjához

-          Egyszinű vászon a testhez

-          Vászon a béléshez

-          Szalag

-          Filc- ciklámen, babarózsaszin

-          Tű, cérna, olló/körkés

-          varrógép

Nyomtassuk ki a szabásmintát egy A4-es lapra és szabjuk ki a formákat!

Vasaljuk ki a darabokat! A szalagra szánt csatorna két hosszanti szélét hajtsuk be, majd alaposan vasaljuk át a hajtásvonalakat. Ne feledkezzünk meg a két végének behajtásáról sem.

Első körben erre az 5 részre lesz szükségünk: a nadrág, az arc, a füles fej és 2 csatorna a szalagok befűzésére.

Tűzzük, majd varrjuk össze az egyes elemeket! Középre kerüljön a nadrág anyag- itt figyeljünk a minták elrendezésére! A füles téglalap a hátulja lesz, míg a fülek nélkülire kerül az arc. Ügyeljünk rá, hogy a mintás anyag ne fejjel lefelé legyen az archoz viszonyítva.

Ha van lehetőségünk, dekoráljuk a nyuszi nadrágját mintás öltésekkel.

Miután összevarrtuk a zsák külsejét, szabjuk ki a bélést az adott formához!

A bélést 2 helyen fogjuk a külsejéhez rögzíteni. Színt színre fordítva tűzzük össze a darabokat, majd varrjuk össze kis egyenes öltésekkel a füleket és az ellenkező oldalon található egyenes peremet!

A sarkakat, hajlatokat óvatosan vágjuk be, hogy a kifordításnál szép alakot öltsenek! Vigyázzunk, ha ritka szövésű anyaggal dolgozunk -mint a képen is látható, az ilyent érdemes ezeken az érzékeny pontokon többször is átvarrogatni, hogy ne csússzanak ki a vászonszálak az öltésekből.

A csatornák 2-2 rövid végét beszegjük, feltűzzük a már színére fordított zsák 2 peremére és felvarrjuk a hosszanti oldalakon.

Elkészítjük az arcot: a filcekből kivágjuk a formákat, majd felvarrjuk a zsák elejére. A szájat és a szemet öltésekkel készitjük el.

Színt színre fordítva varrjuk össze a zsák oldalát és szegjük be a szélét!

Hogy tágasabb legyen az alja, hajtsuk be a sarkakat úgy, hogy a zsák oldalának szegése középen haladjon. Mérjünk fel 3 cm-t ,varrjuk be végül vágjuk le a feleslegessé vált sarkakat!

Fordítsuk színére a zsákot majd egy biztostű segitségével fűzzük be a szalagokat. Kössünk masnit a nyuszi egyik és másik oldalára.

A kész nyuszizsákba húsvéti édességet, de saját készítésű hímeseket is helyezhetünk:)