Játszósarok- KREATÍV ESKÜVŐ V.

    Gyerekként több esküvőn volt szerencsém részt venni, mint felnőttként. Mély nyomot hagyott bennem az unalom élménye, amit talán az összes gyerek megél, ha nem a közvetlen rokonságban történik a nagy alkalom. Számos olyan lagziban jártam, ahol anyum barátnői voltak a menyasszonyok és nem ismertem senkit rajtuk kívül, mivel szégyenlős gyerek voltam, nem szivesen ismerkedtem másokkal. Ezek közül az alkalmak közül is akadt pár szlovák lakodalom, amit magyar gyerekként szinte egyáltalán nem tudtam élvezni. Szóval ebből a negatív alapélményből indult ki az esküvői játszósarok koncepció. Bár manapság nem ritkaság ilyesmit csinálni, mi azért alaposan belelovaltuk magunkat az ötletelésbe, amit aztán szó szerint kénytelenek voltunk megfékezni, hogy győzzük legalább a töredékét megvalósítani.

    Bevallom egyébként is tervben volt, hogy varrok egy sátrat, mert be szerettem volna iktatni a vidu kínálatba, hogy megmutassam az embereknek, hogy ilyent is tudnak rendelni tőlem. Szóval úgy gondoltam, az esküvőn fel is avathatjuk, beleköltözhetnek a gyerekek arra a délutánra és kiélvezhetik a bunker adta előnyöket. De aztán tovább fűztük a szálat és arra gondoltunk, ha már úgyis adott a tipi, akkor legyen indiános tematikájú az egész játszó részleg. 

   

    Azzal indítottunk, hogy a gyerekeknek külön névre szóló meghívót állítottunk össze, méghozzá indiános nyelvezettel megírva, valamint mindegyikük kapott egy egyedi indián nevet. Ezt azért tartottuk fontosnak, hogy megidézzük a várható hangulatot, hogy legyen mire izgulniuk. Míg a meghívókat és értesítőket saját festményekkel dekoráltam, ezt több ingyen letölthető vector képpel állítottam össze.  A kinyomtatott meghívókat a szülők meghívója mellé csomagoltuk egy borítékba. 

    Az ötletek legnagyobb lélegzetvételű projektje a tipi elkészítése volt. Kevesen tudják, hogy a vidu márka alatt ketten is dolgozunk, hiszen minden olyan tárgyat, amihez fa alapanyag is szükséges, Ati szerez be, készít el az általam megtervezett méretekben, formákban. A sátor is a közös munkánk gyümölcse. Magát a munkafolyamatot nem fogom túlzottan taglalni, mert rengeteg szabásmintát  és leírást lehet róla találni a neten, így mindenki kedvére válogathat a szerint milyen magas, ill. mekkora területű sátrat szeretne. Néhány képen azonban megmutatom, hogy jártam el az készítésnél:

A pontos méretek meghatározásában segített, hogy lécekkel és rudakkal nagyjából összeállítottam a sátor oldalát. Annyit elárulok, hogy a mi esetünkben a rudak 2 m hosszúak, az alap egy oldala pedig 120 cm.

A sátor három oldala 3 darabból állt össze (a negyedikre lengő ajtó kerül) . Alul és felül mintás textilt használtam középen, pedig vastag zsákvásznat. Felülre szalagdíszt is varrtam, ami nagyon feldobta a tipit.

A négy rúdnak csatornákat kellett készíteni, amiket a sátor egyes oldalaihoz varrtam. A méretük megegyezik a rudak kerületével.

A sátor bejáratához kötők is kerültek, hogy a lengő ajtókat az oldalakhoz lehessen rögzíteni.

A végeredmény szerintünk egész jó lett! :)

 A tetejére dekorációképp készült egy virágdísz, amit kisebb-nagyobb művirágból és madártollakból állítottam össze. Ezeket kartonlapra ragasztottam, így állt össze a kompozíció.

    

    Az indián sátorba indiánok is tartoznak, akikről tudjuk, hogy színesebbnél színesebb állati eredetű öltözékekbe borították magukat. A legjellemzőbbek a madártollas fejdíszek, így ezekhez nyúltunk mi is. Minden gyerkőcnek egy saját fejpántot készítettünk, hogy a játék még élvezetesebb legyen. Ehhez kicsit ünnepélyesebb színeket és mintákat válogattunk össze. Hogy jártunk el, mutatom, hátha inspirál valakit farsangozásra vagy otthoni mókára:

Amire szükségünk volt:

- szines és mintás tollak

- filc lap

- olló

- ragasztó pisztoly

- cikk-cakk mintás szalag

- egyszínű selyemszalag/ gumi

- varrógép

A filcet kb. 20 cm-es csíkokra vágtam, melyek a cikk-cakkos szalag szélességével egyeztek.

Felragasztottam a tollakat a filcre. A legszélére rövidebbek, középre hosszabbak és mintásak kerültek.

Az alul kilógó tollvégeket levágtam egy ollóval szorosan követve a filc vonalát.

A cikk-cakkos szalag két szélét behajtottam és levarrtam, hogy egy fülecske képződjön. Ebbe fűztem bele a szatén szalagot, amit így könnyen hozzá lehet igazítani a gyerkőcök fejére. Ha nagyjából tudod milyen átmérőre van szükséged, akkor jobb döntés e helyett kalapgumit alkalmazni.

A mintás szalagot ráragasztottam az elkészített alapra. A filces oldal, az amelyik a gyerkőc fejére simul. A filc és a szalag között helyezkednek el a tollak.

Így festenek a kész fejpántok!:) 

    Az indiános játszósarok kreatív része ezzel zárul. Kiegészítésképp állati lábnyom felismerő társasjátékokat és kifestőket is bebiztosítottunk, így talán már egy gyerkőc sem fogja unatkozással tölteni ezt a jeles napot. :)

    A következőkben elmesélem, hogy született meg a lakodalom grafikai képe. Mesélek az értesítőkről, meghívókról és más nyomtatott kiegészítő elemekről, amik a ceremóniamestert hivatottak  írás formájában helyettesíteni.