Asztalszámozás - KREATÍV ESKÜVŐ II.

     

    Kissé megvárattalak benneteket a következő esküvőt tematizáló bejegyzéssel. A kifogásaim élén szerepelhetne, hogy még tart a vakáció és bevallom, ha lehetőségem volt a pancsolást választani a műhelyemben való ügyködés helyett, egy percig sem haboztam, kivéve valamelyik strand jakuzzijában :) Viccet és füllentést félretéve (mert, hogy egy cseppet sem szeretem a jakuzzikat, meleg a vizük és általában sokkal többen dagonyáznak ott, mint amennyit be merek engedni az intim szférámba) azért rengeteget dolgoztam és fotóztam is alkotás közben (megj.: lassan teljesen ellepi a fényképezőgépem testét a különféle festékek és ragasztók lenyomata, amikből egyet-egyet mindig sikerül a kezemmel rátapasztani) íráshoz viszont nem érkezem időben. Ezért ez a nagy szünet az előző bejegyzés óta. És most, hogy remélhetőleg sikeresen kimagyaráztam magam és felfedtem több rendkívül fontos tényt a hétköznapjaimat illetően, jöjjön végre valami abból, amit kb. július közepén készítettem, mégpedig az asztalszámozás levendulával!

   

    Többen tudjátok, hogy varrás mellett levendulával is foglalkozom. Pont az elmúlt hónapokban döntöttem úgy, hogy ezt a levendulás melót leválasztom "vidu" márkámról (mert nagyon másnak éreztem, hogy egy márkán osztozzanak) így született meg a "lilaland", amit most már olyan szinten is elkülönítettem, hogy saját oldalon követhettek a facebookon. Tudom most sokan azt mondjátok," jaj, mit akar már ez is a levendulával, teli van vele a fél világ?!" vagy éppen azon agyaltok, hogy itt és most befejezitek a bejegyzés olvasását, mert annyira unjátok már a LEVENDULÁÁÁÁTTT!!, hogy hallani sem akartok róla többet. No nem baj, mert majd akkor mondom azoknak, akik mégis kiváncsiak.

    Szóval kb. 4-5 éve történt, amikor még igencsak kerestem a helyem a kézművességben (no nem minthogyha mostanra már megtaláltam volna :D). Tipikusan olyan ember voltam/vagyok, aki úgy mindenbe belekap, de semmit nem mélyít el kellőképpen. Akkor még nem volt ekkora divatja a levendulának felénk és úgy gondoltam, szépen fog majd mutatni a kertben, meg majd csinálok belőle mindenfélét, mert hisz abból aztán még akár körhintát is fonhatok annyira sokrétű cucc! Szóval hatalmas lelkesedéssel megrendeltem sok-sok tövet Tihanyból egy őstermelőtől, aztán azóta nevelgetjük őket most már új lakhelyükön Udvardon. Node, ha hiszitek ha nem, nekem is elegem volt ám a levendulával töltött szivecskékből meg a hasonszőrű klasszikus (giccses) tárgyakból, amit úgy általában készítenek belőle. Ezért leszögeztem, hogy bárhogy is legyen ezeknél egész biztosan kreatívabb leszek. Nem fogom sokáig szaporítani a szót erről, mert akit érdekel, az úgyis átlapozza az oldalat és ott felmérheti, hogy ez mennyire sikerül vagy sem. Egy biztos, jelen pillanatban két hatalmas levendulával teli doboz mellett ülök, ami az íróasztalom alatt foglal helyet (szó szerint foglal, kimondottan idegesítően galibáz). A tavalyi és az idei termés pihen bennük, mert a csillagjegyemben megbúvó ikertestvérem, valahogy nem bírja ezt az illatos terhet levenni a vállamról, pedig, hogy örülnék neki! 

    Látszik, hogy rég beszéltem veletek, be se áll a szám, csak beszélnék már végre arról, amiről eredetileg akartam! Miközben készítgettem a levendulás hajkoszorúkat eladásra bevillant, hogy mi lenne, ha a lakodalmi asztalokon ilyen módon jelenítenénk meg az számozást. Na tüstént ki is próbáltam az egyest, aztán meg sem álltam egészen kilencig. Ebben mondjuk az a poén, hogy fogalmam sincs honnan vettem, hogy kilenc asztal lesz, mert eredetileg csak hetet számoltunk, végül aztán úgy döntöttünk, legyen nyolc, hisz nem tudhatjuk lesznek-e olyan ismerősök akik inkább az estét válasszák a gratuláció megejtéséhez, hogy potyázhassanak egy kicsit a mulatságon :D No de még így se kilenc, szóval ez most már örökké talány marad, ahogy az is, hogy a képeken miért szerepel a hatos fordítva :D . Lássuk tehát hogy készültek, és mi kellett hozzá:

- vastagabb drót, ami könnyen hajlik, de van tartása

- virágkötészeti szalag - ezt én nem virágüzletben, hanem cukrászboltban szereztem be barna színben, de árusítanak más színekben is. 

- sok friss levendula

- csípőfogó

- levegőn száradó agyag- fehéret és natúr színűt kevertem össze 

Azzal kezdtem, hogy a drótból kiformáztam a számot úgy, hogy legyen kb. 4 cm-es lába, amit majd beleszúrhatok az agyagba.  Darabonként az egészet betekertem a szalaggal. Ez a virágkötészeti szalag nagyon praktikus, mert alapjáraton tapadós, viaszos fogása van, így csak hozzá kell simítani a dróthoz és rajta is marad. 

A szalagból hosszabb sávot téptem le majd összesodortam, hogy madzagot kapjak belőle. Hozzátapasztottam a szám elejéhez, majd három szál levendulát fogtam hozzá és kétszer átcsavartam rajtuk a szalagot. 

Folyamatosan haladtam felfelé és adtam hozzá a virágokat, miközben mindig rögzítettem a következő sort. Időnként eltávolítottam a túl hosszú szárakat, hogy ne kandikáljanak ki vagy ne legyen túl vastag az alap.

A végén csak hozzátapasztottam az alaphoz a szalagot és levágtam a fölösleget, majd ugyanezt a műveletet végeztem el az összes számmal.

A talpazat elkészítéséhez két különböző színű levegőn száradó agyagot dolgoztam össze ez után pedig kis piramisokat formáztam belőle, amelyeknek a csúcsára beleszúrtam az adott számot. Így szárítottam kb. 4 napig, majd eltettem egy dobozba, hogy ne illanjon el a levendula illata.

Ha tartasz attól, hogy a száraz levendulák potyogni fognak, érdemes hajlakkal lefújni a számokat, ez esetben azonban az a tapasztalatom, hogy az illata elillan.

   Bízom benne sikerült egy kicsit megmosolyogtatnom benneteket a fentebb olvasott ügyetlenkedések egyvelegével és kiváncsiak vagytok a következő történetre, amiből megtudhatjátok majd, hogy készültek a névtáblák és az ülésrend. Hamarosan hozom ezt is, addig élvezzétek ki még a nyár utolsó napsugarait!