Egy kézműves műhely története, avagy ez volt a (Kéz)Művészeti Akciók Besenyőn

2013 decemberében költöztem Zsitvabesenyőre egy klasszikus verandás parasztházba. Mivel életem nagy részét érsekújvári panellakásokban töltöttem, kicsit tartottam attól meg tudom-e majd szokni a falu csendjét, a ház körüli szezonális munkálatokat és még azt sok egyéb apróságot, ami kicsinysége ellenére gyakran meghatározó egy falusi ember életében.Rengeteg dolgot tanultam és igazából az értékrendemen is változtatott ez a tapasztalat. Így kezdődött a kézműves műhely projekt.
 

2014 május tájékán eszembe jutott egy ötlet, hogyan is lehetne kicsit aktivizálni a helyi kreatív szellemű közeget. Mivel már néhány éve aktívan foglalkozom kézművességgel, így arra gondoltam, mi lenne, ha a nyár folyamán  szakköröket indítanék különböző technikák gyakorlásával.

 Volt egy külön bejáratú helységünk, amely hajdanán konyhaként funkcionált (tehát a víz is be volt vezetve), amelyben úgy is csak a fölösleges kacataink gyülemlettek, így tökéletesen megfelelt a célnak.  Hamarosan nekiláttunk az átalakításnak. Nem akartunk túl sok pénzt belefektetni, így jobban át kellett gondolni, mit hogyan fogunk hasznosítani. Rendkívül inspirálónak találtam a régi bútorok és egyéb használati tárgyak átalakítását, újrahasznosítását. Tehát nem volt kérdés milyen irányba induljunk. Szerencsére volt mivel dolgoznunk, az előző lakók után itt maradt egy régi konyha kredenc, a dédszüleim házából pedig elhoztunk néhány széket és egyéb tárgyat.

            Igazából ez után jött a neheze: ki kellett találni az egész helység vizuális képét. A munkának ez a szakasza nagyrészt internetes böngészésből állt, leginkább a pinterest.com web oldalon. Mindent összevetve úgy gondoltam elsőízben egy tapétát fogok kiválasztani, amely megadja a műhelyünk színét és stílusát. Olyasmit akartam, ami illik a helység céljához, tehát valami, ami kapcsolódik a kézművességhez. Így akadtam rá egy fehér alapon színes aquarel pöttyökből álló tapétára, amellyel maximálisan elégedett voltam, hiszen az aquarel  egy rendkívül sokoldalú festékanyag, a pöttyök pedig alapból játékosságra utalnak.

            Tehát most már adott volt, hogy a bútorok esetében bármilyen színt használhatunk. Nagyrészt mégis a világos színeknél maradtunk, mivel a helységben a lehető legjobb fényviszonyokat kellett megtartanunk. 

            Miután bebiztosítottuk a tapétát és az akril festékeket a leghosszadalmasabb és a számomra legkevésbé élvezhető szakaszhoz érkeztünk. Le kellett smirglizni a bútorokat. Ez a folyamat néhány napot vett igénybe. Miután elkészültünk vele, jöhetett a festés több rétegben. Úgy döntöttünk, néhány helyen megtartjuk a bútor természetes struktúráját, így azt csak lazúrral kentük be. A munka legkedvesebb része a szekrények régi fogantyúinak újragondolása volt. Minden egyes darabot más színbe „öltöztettünk”. A vitrines rész szemközti függőleges deszka lapján pedig az új tapéta kapott helyet.

A kész kredenc a helyére került, ahogy a benne tárolt alapanyagok is. Az Ikeának van egy olyan szólás-mondása, hogy a rendetlenség csak akkor létezik, ha szem előtt hagyjuk. Erre kínálja a dobozos, kosaras tárolási megoldásait. Ezt a véleményt teljes mértékben osztom, ezért én is kialakítottam néhány dobozt, amelyben a különfélébbnél különfélébb dolog talált otthonra. Mondanám, hogy fénykorukban cipős dobozok voltak, amennyiben ezt a rendeltetést az ő esetükben tényleg nagyszabásúnak lehet nevezni.  Most viszont minden bizonnyal még hasznosabbak és esztétikusabbak is lettek, mivel új csomagolópapír illetve tapéta ruhát kaptak. A tartalmukat pedig az oldalukon elhelyezett cimkék jelzik. A cipős dobozokon kívül gyümölcsös ládák is újrahasznosultak egy kis tapétacsíkkal az oldalukon, ahogy egy apró fiókos csavartároló szekrény is, amely ékszer komponensek helyét alkotja.

A székek új, színes textíliát kaptak. Két fajta székkel dolgoztunk, az egyik sima régi faszék a másik pedig modernebb szivacspárnás. A festésen kívül új huzatot és párnát kaptak az ülőhely és a háttámla részre egyaránt.

Az ablakunk nagyon autentikus, régi, keskeny és kétszárnyú, gyönyörű darab. Szebbet nem is kívánhattunk volna, viszont a kilátás… nem volt túlzottan kedves. Minden régi ház esetében van egy hely, ahova a sok közszemlére nemkívánatos dolgot, azaz szemetet J, szoktuk ideiglenesen elhelyezni. Az ablakunk pontosan erre a helyre nézett, a ház mögé. Mivel az ember természetéből fakadóan a szép dolgokhoz vonzódik, ezért tudtam, hogy nem kívánhatom senkitől, hogy két órán keresztül ezt a rettenetet bámulja. Így a megoldás egy matt ablakfólia volt, amit picit felturbóztunk egy-két kivágott virágmintával.

A helységben vízre is szükség volt, amellyel nem volt gond, mert az be volt vezetve. Az egyetlen gond az volt, hogy volt mosdónk és, hogy meg kellett oldani a víz elvezetését. Venni nem akartunk, mert az nem kis kiadás, így pár napig törtük a fejünket, hogyan is lehetne megoldani a dolgot. Páromnak egy olyan ötlete támadt, hogy egyszerű tál helyettesíthetné a mosdót, ami ha megtelik, egyszerűen kiöntöm az udvarra, így megoldódik az elvezetés problémája is. Végül ez a megoldás volt a nyerő.

A (Kéz)Művészeti Akciók Besenyőn júniusi megnyitójakor egy felújított konyhakredenc, egy megnagyobbított asztal öt székkel, egy sarok asztal, nagymamám varrógépével, egy különleges piros, pöttyös mosdó, egy befóliázott ablak és két ékszertartónak átalakított régi ablakkeret várta a kézműves szakkörök leendő látogatóit.

A műhelyben folyó szakkörökről

Bemutatkozó videó az alábbi linken tekinthető meg: 

https://www.youtube.com/watch?v=qDxOv6UFRzE

 

 A műhelyünk kapacitása egy foglalkozáson belül 4-5 személy részére volt az ideális. Heti egy alkalommal jöttünk össze két órára. A 2014-es nyári foglalkozásokon három szakkörcsomag állt az érdeklődők rendelkezésére, amelyekre utólagos elosztással akár gyermek, akár felnőtt is jelentkezhetett. Ezek a következők: 
·        Kézműves műhely- újféle kézműves technikák elsajátítása (pl. szalvétatechnika, gyöngyfűzés, gyöngyszövés, scrapbooking, tematikus koszorú készítés stb.) 
·        Képzőművészeti ateliér (pl. akril festés, ceruza rajz, recikláció, papír hajtogatás stb.) 
·        Esztétikai teadélután (beszélgetés a művészetről és a szépségről egy tea mellett)

A legnagyobb mértékű érdeklődés a kézműves műhely iránt volt. Az esztétikai teadélután volt az egyetlen, amelyre legnagyobb szomorúságomra, még senki sem mutatott hajlandóságot.

A gyermekek részére (7- 14 év között) egyszerűbb gyakorlatok vártak, amelyek elősegítik a készségek fejlesztését, képzelőerő növelését, önálló gondolkodást és a csoportban való együttműködést. A foglalkozások témája kézműves és képzőművészeti feladatok tematikus, évszakokhoz és ünnepekhez kötődő egyvelege. Egyszer gyöngyöt fűztünk, batikoltunk, trikót festtünk máskor rajzoltunk, hajtogattunk, újrahasznosíttunk.

A felnőttek részére (15+) picit komolyabb feladatok vártak, ahol a legfőbb cél egy bizonyos technika alapjainak elsajátítása akár kézművességről, akár képzőművészetről van szó. Ezen felül gyakran előfordult, hogy a technikákat kombináltuk, kipróbáltnuk különféle közegekben alkalmazni. Ilyen például a szalvétatechnika, amely megjelenhet az ékszerdoboz, a bross, a fülbevaló és a csésze dekorálásánál egyaránt.

  

( a teljes cikk a 2015. márciusi Új Szó Hobbi mellékletében volt olvasható)

További képek megtekintéséért kattints a következő linkre: 
https://www.facebook.com/kez.muveszeti.akciok.besenyon/?fref=ts

.