Tavaszi nagytakarítás: 2. rész

   

   

Nem vált be a tervem, miszerint a két héttel ezelőtti hétvégén elkészülök a nagytakarítással, ti pedig a reggeli kávé/tea szürcsölgetés mellett végiggörgethetitek az összegzést. Nem ritkaság bizony, hogy a rövidtávú terveim kudarcba fulladnak, esetleg hosszabb lefutási időt igényelnek, mint azt hittem.

Pedig minden év elején rituálészerűen kiválasztom a legszebbnek vélt, legvastagabb, legtöbb helyet tartalmazó határidőnaplót. Ugyanilyen nagy lelkesedéssel vágok bele a kitöltésébe is, és mindez nagyjából akkor kezd teherként hatni, amikor a felírt feladatok mellé elkezdek nyilakat rajzolni, amelyek a tervek következő napra való átirányítását jelzik.    

Enyi év után rá kellett jönnöm, hogy szivesebben dolgozok úgy, ha egy üres felületet látok. Valahogy olyankor eltűnnek a korlátok és bármibe kezdek az eredményesebb lesz, mint amikor görcsösen teljesíteni akarok. Ki is van a műhelyemben függesztve egy idézet, ami emlékeztet erre:

 "Egyedül azok a korlátok léteznek, amiket te emelsz magadnak." (Omar Epps) 

Szóval a mai nap is egy ilyen: korlátok nélküli. 

 A koncepcióról szeretnék egy kicsit mesélni és arról, mi minden veszi körbe azt a kis világot, amit nap mint nap a facebook oldalam végiggörgetése során tapasztaltok.

   

Számtalanszor érkezett már az a kérdés, honnan szerzem be az alapanyagokat, a szebbnél szebb mintás textileket. Bármilyen meglepő, korábban ezt a kérdést én is feltettem olyan alkotóknak, akiknek már befutott vállalkozásuk volt. Akadtak köztük, akik nem szívesen válaszoltak a kérdésre, amit részben megértettem, de azért nem teljesen. Most már tudom az információ értéke volt az, ami a hallgatásukat okozta, méghozzá a megszámlálhatatlanul hosszú idővel megfizetett információé.

Ez kicsit olyan mint a lemásolt házi feladat. Ha te órákat dolgozol vele előző este én pedig másnap elkérem, hogy szünetben lemásoljam úgy fogod érezni, hogy egy szempillantás alatt vettem el tőled valamit, amiért te keményen megdolgoztál méghozzá úgy, hogy én ennek az értékét valójában fel sem fogom, hiszen egy kis erőfeszítésembe sem került mindezt véghez vinni. Szóval maradjunk annyiban, hogy nem korrekt és merem állítani kissé tiszteletlenség ilyesmikről kérdezősködni. 

   Másrészt, ha neked megvan a kellő magabiztosságod, tehát nem tartasz attól, hogy árthatok neked miután elárultál egy töredéket a receptedből, akkor boldogan osztod meg velem a tudásodat, hiszen mindketten külön egyéniségek vagyunk és bármennyire is szeretném úgysem tudnám ugyanazt, ugyanúgy létrehozni, amit, ahogy te. 

   Szóval az alapanyagok nagy részét a szomszéd utcában veszem a Lazuli nevű méteráru boltban. A másik helyi kedvencem az Alex, szintén méteráru bolt. Mindkét hely népszerűségében legalább annyira közrejátszik az eladók szívélyessége és segítőkészsége, mint a szakmailag kiválóan megválogatott kínálat. Az előbbiben dizájner textileket, az utóbbiban pedig a többi alapanyagot szerzem be. Természetesen akad jópár internetes bolt is, ahonnan rendszeresen rendelek, mint pl. a Kammel, Bubulakovo, Ihličky, Modern Patchworks, stb. Mindenkinek, aki komolyabban bele szeretne vágni a varrásba, de bármilyen alkotói munkába azt a tippet tudom adni, hogy előbb próbálja megtalálni azt a szín és mintavilágot, amit a magáénak érez, mert csak így fog tudni egészet alkotni és letisztult lenni. Ezt nekem is meg kellett tanulnom.

   

  Mindez feleennyire sem működne, ha nem fektetnék legalább akkora hangsúlyt a termékek prezentálásába. Ne tudjátok, ez mennyi időt vesz igénybe, de komolyan!:-) Hisz ma már rég nem ott tartunk, hogy elég, ha az ember ügyes, meg tehetséges valamiben. Mindezt meg kell tudni mutatni a világnak,gusztusosan kell tudni fotózni, megszerkeszteni, kell tudni a termékről mesélni, frappánsan írni, nem beszélve arról, hogy a csomagolás sem egy mellékes dolog, ami komoly grafikai tervezést igényel. Gondoljatok bele, hogy azoknak a kézművesek, akik tevékenységüket állásként űzik, mi mindenhez kell érteniük! Vagy B opció: felfogadhatnak mondjuk egy profi fotóst, grafikust, akik valljuk be, azért elkérik a munkájuk árát, teljesen jogosan. 

 

2018-as karácsonyi kínálat fotózása 

A leginkább pénztárcabarát verzió az, ha egy kicsit ehhez is értesz, meg ahhoz is. Egy kicsit megtanulsz fényképezni, egy kicsit photoshoppolni, kicsit fogalmazni, kicsit marketingelni. Jómagam is ilyen módon próbálkozom.

  A fényképezéshez azért mindig volt egyfajta viszonyom, mégsem mondanám, hogy a képeim tökéletesek. A szakma művelői biztosan sok negatívumot fel tudnának jegyezni e téren. Még mindig a természetes fényt használom megvilágítás gyanánt,  ritkán rendezem be a hátteret. Az ilyen fajta műveletekre leginkább akkor kerül sor, ha valamilyen kollekciót mutatok be, azokra viszont igyekszem, a legjobb tudásom szerint hangsúlyt fektetni.

Őszi kollekció 2018

   Kezdetben egyáltalán nem értettem a számítógépes grafikához és még csak egy kicsit sem érdekelt az egész, így ebben sokáig segítségre szorultam. Aztán volt egy magánéleti törés, ami egyben szakmai törést is jelentett. Magamra maradtam és rákényszerültem, hogy beletanuljak dolgokba. Ma úgymond ebből az időszakból táplálkozom, ott és akkor kezdtem el felépíteni a saját kifejezés módomat. A végén még meg is szerettem a számítógépes grafikát, hisz miután megtanultam a legalapabb alapokat már bekebelezett a kiváncsiság és elvezetett a komolyabb megoldások felé. 

  

 

 Ha már a grafikánál tartunk a nyomtatásról is szólnom kell pár szót, hiszen ez is velős részét képezi a munkák prezentálásának. Amikor még nem volt nyomtatóm, a közeli Faxcopy volt a jobb kezem. A megtervezett cimkéket, szórólapokat, névjegyeket A4, vagy A3-mas formátumra rendeztem és egy USB-kulcsról szépen megoldódott a nyomtatás, hozzáteszem, nem a legolcsóbnban. Jelenleg ott tartok, hogy sokszor arra sincs időm, hogy kitegyem a lábam a műhelyből, így otthon szerkesztek, nyomtatok, vágok, cimkézek. Igyekszem minimalizálni a színhasználatot és környezetbarátnak maradni a papírhasználatnál is, ezért mostanság már csak újrahasznosított kartonra nyomtatok szimpla fekete festékkel. Van pár dobozolt termékem is, ezeket magam méregetem és vágom ki szintúgy reciklált papírból. 

  

 Természetesen az sem mindegy, hogy kerül csomagolásra egy-egy termék. Mindenki, az is aki az ellenkezőjét állítja, szereti, ha a kibontott dobozban meglepetés várja.  Biztosan van egy alap elvárása, hogy a küldeménynek mit kéne tartalmaznia a  megrendelt terméken kívül. Gondolok itt, névjegyre, köszönőkártyára, apró meglepire stb. A játékokat ezért szalmába csomagolom, amibe levendulát tűzdelek.

Junior Expo Eger 2019

 

 Az utolsó témakör amit érinteni szeretnék a stand berendezése, ami mondhatni még egy aktuális téma, hiszen a néhány hete megvalósult Junior Expo kényszerített arra, hogy komolyan ráálljak a témára. Bevallom ezt azért nagyon élveztem, mindig is szerettem szobákat berendezni, ez pedig pont olyan volt mint egy pici szoba viduságokkal elllepve. De azért korán sem volt egyszerű, rengeteget lógtam az IKEA , a JYSK oldalán, jártam a lakáskiegészítős weboldalakat, a pinterestet, míg kialakult az a kép, amit végül megvalósítottunk. 

   Tudjátok, az nem panaszkodás, ha egy alkotó azon röstelkedik, hogy megkérdőjelezik a termékei árát és nem fontoskodás, hogy elmondja mi zajlik a pizsamába bújt háttérben. Mindez pont annyira valóságos, pont annyira hétköznapi, mint bármelyik szakma a világon azzal az egyetlen különbséggel, hogy ebben sokkal több az olyan érték, amit egyszerűen lehetetlen számosítani.